1. az elkészítéshez csak jó, tartós anyagot használjunk fel, tehát a fa részeket ne túl öreg, a tárolás során megromlott, dohos, görcsös vagy szúrágta, hanem tömör, egészséges, kellően kiszárított, később sem zsugorodó fából készítsük;
2. a hangszer minden egyes alkatrészét - hossza, szélessége, magassága és vastagsága szerint helyes arányban - a lehető leggondosabban készítsük el;
3. különösen nagy gondot kell fordítani az egyes részek pontos összedolgozására, és minden egymáson fekvő felületet pontosan illesszük egymáshoz;
4. az összekötendő részek közé ne túl kevés, de ne is túl sok ragasztó kerüljön; csak jó, tartós ragasztót szabad használni és azt hagyni jól kiszáradni.
A rezonáns felragasztásához ne használjunk olyan tartós kötést, mint máshol, hogy a tetőt a hangszer esetleges meghibásodásakor könnyebben leválaszthassuk. Ha a ragasztás túl erős lenne, akkor a tetőt a kávától nem lehetne széthasadás nélkül elválasztani, ezért a tetőt és a kávát bár jól kötő, de könnyen felengedő ragsztóval ragasszuk össze.
A fogólap elkészítéséhez is tartós, lehetőleg keményfát használjunk. A faanyag teljesen száraz legyen, nehogy vetemedjen. Puhafából soha ne készítsünk fogólapot, mert az túl könnyen kopna.
A citera tartósságához a jó lakkbevonat fontos.
A citerát jó, használható állapotban tartsuk, mindenkor kendővel vagy flanellal bélelt, olyan zárható tokban tartsuk, amelybe pontosan beilleszkedik. Lehetőség szerint a tokot is egyenletes hőmérsékletű helyen tartsuk. A citerára a tokban helyezzünk még egy flanel kendőt, amely azt teljesen befedi de nem nagyobb annál. Ily módom a citerát nem csupán a portól, hanem a hirtelen hőmérsékleti változástól is védjük, ami messzemenőn károsítaná a hangszert.
Nyáron a hőség, valamint télen a túlzott szoba meleg hátrányos befolyást gyakorolna rá, ami a fát rideggé tenné.
Különösen ügyeljünk arra hogy a tűző nap ne érje a citeránkat. Ha lehet akkor 24 és 28 C fok között használjuk, az ennél nagyobb hőmérsékleten tartott citera teljesen kiszáradhat és repedések keletkezhetnek a rezonáns egyes részein.
A citeránkat tartsuk távol a légkondícionáló berendezésektől.
Ne hagyjuk autóban a citerát mert esetenként akár 60-80 C fokra is felmelegedhet a tűző napon.
Különösen károsítóan hat a hangszerre a kemény téli hideg. Mihelyt a citera a hidegről átmenet nélkül meleg helyre kerül, úgy károsodik, mint az olyan üveg, amelyet a hideg levegőről bevisznek a meleg szobába, és akkor a felületére rakodott por a lecsapódó párával együtt kérget alkot rajta, ami csak meleg vízzel történő, óvatos lemosással lenne eltávolítható. De a citerahang kedvéért ugyanaz a figyelmesség szükséges, mint bármely más hangszernél, ha hidegről meleg helyre visszük, először hosszabb ideig hagyjuk, hogy felvegye a helyiség hőmérsékletét, mert különben a legjobb és leghangzatosabb hangszer is felmondja a szolgálatot és szegényes hangot ad. Nyáron egy tok nélküli citera számára a rovarok is igen terhesek lehetnek, mert azok a hangszert nem csupán kívülről piszkolják be, hanem a hangnyílásokon keresztül bemászkálnak a hangszer belsejébe, és ott lerakják az ürüléküket vagy petéiket. Ha nem áll rendelkezésre tartótok, akkor legalább arról gondoskodjunk, hogy a citera teljesen száraz helyen legyen felfüggesztve, ahol a tűző nap nem károsítja, és a léghuzatnak sincs kitéve.
Egy citera-karbantartás fő követelménye a legnagyobb rend és tisztaság megteremtése, tehát még a húrok alatti részt is gondosan és szorgalmasan töröljük át kendővel és így távolítsuk el róla a rárakodott port. A citera belsejébe behatolt port is távolítsunk el. Egy régi de használható módszer zárt, dobozolt citeráknál: A hangnyíláson keresztül minden fél évben öntsünk be fél maréknyi, kissé felmelegített árpaszemet és ezzel hosszabb ideig rázzuk a hangszert. Eközben a por és egyéb tisztátalanság feltapad a magokra és azok kirázásakor, együtt távoznak a hangszerből.
Másik veszély a citerákra nézve a páratartalom, ideális esetben 45% -55% tartomány a megfelelő. A hangot rosszul befolyásolhatja a páratartalom. Mivel a rezonáns lemez megduzzad, lassúbb és kevésbé érzékeny lesz. Szaknyelven ez a "tonális apátia".
Ez a legújabb citerákkal is előfordulhat.
Ügyeljünk arra hogy a húrokat ne húzzuk túl az ajánlott hangolásnál mert elszakadhatnak.
Gondoskodjunk arról is, hogy a citera mindig egyforma - ne egyszer vastagabb, máskor vékonyabb - húrokkal legyen felhúrozva, és mindig egy és ugyanazon hangolásban játszunk. Az indokolatlan módosítások az egyes részekben is változást hoznának létre és a hangszer esetleges tönkremeneteléhez, de legalábbis károsodásához vezetne.
Ajánlott a húrkészletet fokozott igénybevétel mellett legalább évente 1 alkalommal lecserélni.